Zeneterápia: Prevenció, fejlesztés, rehabilitáció
"Az emberi hang és a zene a kapcsolatteremtés egyik legősibb,
legérzékenyebb módja, melynek áramlásában kapcsolatba
kerülünk önmagunkkal és egymással, lényünk legmélyebb és
legmagasabb rétegeivel, érzelmeink teljes szivárványával,
teremtő erőnkkel, létezésünk lüktető forrásával."
(Dr. Fekete Anna in.: Rondo - Zeneterapeuták válaszolnak, 2006)
A zenét ősidők óta állítják a megelőzés és a gyógyítás szolgálatába - bár e terápiás funkciói napjainkra
élvezeti, nevelési és egyéb szerepei mögé szorultak.
Bíztató azonban, hogy egyre több kutatás igazolja a zeneterápia létjogosultságát világunkban.
(Trehub, S. E. és mások (1995, 1997), (Moore & Standley 1995), Caine (1991), Tomatis, Hámori, stb...
Cikkek, tanulmányok, linkek e témában:
itt )
Mi a zeneterápia?
Zeneterápia olyan nonverbális* gyógyító módszer, amely során
- képzett zeneterapeuta
- eszközként használja
- a zenét és a zene elemeit (hang, ritmus, dallam, harmónia)
- egy célirányos terápia keretein belül.
*Nonverbális = beszédet nélkülöző. A terápia tehát elsősorban nem szóbeli önkifejezés útján zajlik.
Ennél többet nyújtanak a zene és elemei, a szemkontaktus, a gesztus, a mimika és az egyéb metakommunikációs jelzések.
A kliens részéről nincs szükség hangszertudásra, zenei előképzettségre.
Bármely életkorban alkalmazható, babakortól szép korig.
Alkalmazási területek:
Példák (a teljesség igénye nélkül):
Gyógypedagógiában: részképesség problémáknál (fejlesztés, pszichés sérülések megelőzésére, kezelésére),
értelmi és érzékszervi fogyatékosoknál, magatartás és figyelemzavaroknál, autizmusnál, ...
Pszichiátriában: (hangulatzavarok, szorongásos zavarok, szomatoform zavarok, személyiségzavarok,
pszichotikus zavarok, pszichoaktiv szerekkel kapcsolatos zavarok esetén, illetve család- és párterápiában).
Geriátriában: demenciák esetén, Alzheimer-kórban szenvedőknél nagyon jól hat - Smith kutatása
szerint a zene fokozza az emlékek felidézését.
Mentálhigiénés prevencióban: - önismeret, személyiségfejlesztés, konfliktuskezelés, csapatépítés,
stresszkezelő tréning (dr. Karl Adamek kutatása szerint éneklés hatására a fizikai teljesítőképesség 60%-al fokozódik.)
Szülészeten: (relaxált állapot elérése, pszichés hatás, fájdalomcsillapítás.) Koraszülötteknél
(állapotjavítás - egy kutatás szerint Mozart zenéjét használták, a babák hamarabb fejlődtek, mint a kontrollcsoport)
Fogászaton: (relaxált állapot elérése, fájdalomcsillapítás.)
Rehabilitációban.
A zeneterápia formái:
- Csoportos / Egyéni
- Receptív / Aktív / Komplex
Receptív zeneterápia: célzott zenehallgatás (a hallgatott anyag lehet felvétel v. képzett zeneterapeuta improvizációja),
majd a zene által mozgósított érzelmek, élmények, gondolatok megbeszélése.
Mindenkire másként hat a zene, sőt ugyanazon személy ugyanarra a zenére adott válaszai is különböznek a lelkiállapot,
az életkor és egyéb tényezők függvényében.
Aktív zeneterápia: különféle eszközökkel vagy hangszerekkel (többnyire Orff instrumentumokkal),
illetve saját (test)hanggal való játék, kommunikálás, improvizáció, amiben a terapeuta és a kliens(ek)
egyaránt részt vesznek. Zenei előképzettségre nincs szükség. Az eközben szerzett tapasztalatok, maga a katartikus-korrektív
interperszonális kapcsolat, és valódi átélés esetén a katartikus (esetleg esztétikus) élmények, illetve azok résztvevőktől
függő megbeszélése és adja a terápiás lehetőséget.
Komplex zeneterápia: aktív v. passzív zeneterápia improvizált mozgással vagy bármilyen művészeti tevékenységgel kombinálva
(pl. történet- v. versírás, festés, rajzolás, agyag-mintázás, mozaikkészítés, stb.). A technikai repertoár széles,
a választás függ a terápiás céltól, az itt és most helyzettől, a terapeuta művészeti technikákban való jártasságától
és szakmai kompetenciájától. A jelenlévők a megéltekről - lehetőség szerint - szóban is megnyilvánulnak.
Zeneterápia és zenepedagógia
"A terapeuták és a nevelők ugyanazokat az eszközöket, elemeket használják különböző céllal. (...)
A zene a zeneterápián belül egy eszköz, a zenei nevelésen belül pedig cél (...), míg az egyik egy folyamat,
a másik egy produktum felé orientálódik. (...) A terapeuta munkája leginkább a szolgálat, a kísérés, a közvetítés,
- nem pedig a kontroll, vagy instrukcióadás"
(Missura 1996. in: Zeneterápiás előadások 3- kézirat).
Nevelés, oktatás jellemzői: időben hosszú folyamat, kötelező részvétellel, teljesítményt értékel,
teljesítmény centrikus, elsősorban csoportos formában zajlik, elsősorban információ elsajátítása a cél.
Terápia jellemzői: időben rövidebb folyamat, a részvétel önkéntes, nem teljesítményre megy,
nem kritizál, csak szakmailag minősít, a terápia folyamata a fontos- nem valamiféle elérendő teljesítmény,
egyénre és csoportra koncentrál, önkifejezés és önismeret a cél.
(Telek Lilla: Zeneterápia a gyógypedagógiában)
A terápiában maga a formálódás a cél, - Orff szavaival élve: "az út a cél!"
(Urbánné Varga Katalin: A Muzsikának oly nagy ereje vagyon)
A zeneterápia története
A zeneterápia gyökerei a távoli múltba nyúlnak vissza: sámánok gyógyításhoz, a Bibliában Dávid Saul fájdalmainak enyhítéséhez, később katonák lelkesítéséhez használták, mígnem civilizációnk fejlődésével párhuzamosan egyre inkább kikopott a hétköznapokból.
Az első publikáció ebben a témában 1789-ben jelent meg a Columbian Magazinban. Az anonim szerző ebben a zene lélekre gyakorolt erős hatását emeli ki, ezért tartja hatékony terápiás eszköznek. A XIX. század aztán egyre több cikk és publikáció jelent meg a zene használatáról testi és lelki betegségek gyógyításával kapcsolatosan
Az I. és a II. világháború után a harcmezőről visszatérő katonák tömeges gondozásában nagy szerepe lett a zene terápiás hatásának, ennek köszönhető leginkább, hogy a zeneterápia tudományos megalapozottságú gyógyító módszerként is elkezdett kibontakozni.
1941-ben alakult meg a National Foundation for Music Therapy, 1950-ben pedig a National Association for Music Therapy, amely még napjainkban is működik. A szakma egyre szervezettebben műdött: képzési programokat, követelményrendszert dolgoztak ki, folyóiratokat jelentettek meg.
1971 óta létezik az American Association fo Music Therapy nevű társaság.
Európában a mélylélektan és a művészet szoros kapcsolatban állt egymással: a kor művészei érdeklődtek az analitikus gondolkodás iránt, a terapeuták pedig felfedezték a kreatív-expresszív módszerekben rejlő terápiás lehetőségeket.
Angliában a XX. század első felében leginkább fogyatékos gyerekeket és felnőtteket kezeltek zenével, illetve a háborúból visszatért veteránok rehabilitációjához használták.Genfben beteg gyermekeknek szerveztek ritmustanfolyamot, Barcelonában 1918 és 1926 között Llongieras tartott tanfolyamot vak gyermekeknek.
A világ első Zeneterápiás Intézetét 1942-ben a svéd orvos, Alex Pontvik alapította meg, Stockholmban. Jost, Verdaux,és Frances 1954-ben zeneterápiás kutatásokat folytatott.
Alvin 1958-ban megalapította a ma is működő Nagy-Britannia Zeneterápiás Társaságot, aminek köszönhetően Angliában rövid időn belül megindult a szervezett zeneterapeuta-képzés és a szakmai folyóirat kiadás.
Alfred Scmölz 1959-ban indította el az első képzést Bécsben. Ebben az időben vezette be a zeneterápiát Christoph Schwabe a lipcsei Neurológiai és Pszichiátriai Klinikán, majd 1968-ban képzést is szervezett.
1974-ben tartották Párizsban az I. Zeneterápiás Világkongresszust.
Mostanra Európa és Észak-Amerika mellett az összes földrészen működnek zeneterápiás szervezetek, folynak képzések és használják a zeneterápiát, mint gyógyító módszert.