Zeneterápia: Prevenció, fejlesztés, rehabilitáció

"Az emberi hang és a zene a kapcsolatteremtés egyik legősibb,
legérzékenyebb módja, melynek áramlásában kapcsolatba
kerülünk önmagunkkal és egymással, lényünk legmélyebb és
legmagasabb rétegeivel, érzelmeink teljes szivárványával,
teremtő erőnkkel, létezésünk lüktető forrásával."
(Dr. Fekete Anna in.: Rondo - Zeneterapeuták válaszolnak, 2006)


A zenét ősidők óta állítják a megelőzés és a gyógyítás szolgálatába - bár e terápiás funkciói napjainkra élvezeti, nevelési és egyéb szerepei mögé szorultak. Bíztató azonban, hogy egyre több kutatás igazolja a zeneterápia létjogosultságát világunkban. (Trehub, S. E. és mások (1995, 1997), (Moore & Standley 1995), Caine (1991), Tomatis, Hámori, stb... Cikkek, tanulmányok, linkek e témában: itt )



Mi a zeneterápia?


Zeneterápia olyan nonverbális* gyógyító módszer, amely során
  • képzett zeneterapeuta
  • eszközként használja
  • a zenét és a zene elemeit (hang, ritmus, dallam, harmónia)
  • egy célirányos terápia keretein belül.

*Nonverbális = beszédet nélkülöző. A terápia tehát elsősorban nem szóbeli önkifejezés útján zajlik. Ennél többet nyújtanak a zene és elemei, a szemkontaktus, a gesztus, a mimika és az egyéb metakommunikációs jelzések.

A kliens részéről nincs szükség hangszertudásra, zenei előképzettségre.
Bármely életkorban alkalmazható, babakortól szép korig.



Alkalmazási területek:





Példák (a teljesség igénye nélkül):


Gyógypedagógiában: részképesség problémáknál (fejlesztés, pszichés sérülések megelőzésére, kezelésére), értelmi és érzékszervi fogyatékosoknál, magatartás és figyelemzavaroknál, autizmusnál, ...
Pszichiátriában: (hangulatzavarok, szorongásos zavarok, szomatoform zavarok, személyiségzavarok, pszichotikus zavarok, pszichoaktiv szerekkel kapcsolatos zavarok esetén, illetve család- és párterápiában).
Geriátriában: demenciák esetén, Alzheimer-kórban szenvedőknél nagyon jól hat - Smith kutatása szerint a zene fokozza az emlékek felidézését.
Mentálhigiénés prevencióban: - önismeret, személyiségfejlesztés, konfliktuskezelés, csapatépítés, stresszkezelő tréning (dr. Karl Adamek kutatása szerint éneklés hatására a fizikai teljesítőképesség 60%-al fokozódik.)
Szülészeten: (relaxált állapot elérése, pszichés hatás, fájdalomcsillapítás.) Koraszülötteknél (állapotjavítás - egy kutatás szerint Mozart zenéjét használták, a babák hamarabb fejlődtek, mint a kontrollcsoport)
Fogászaton: (relaxált állapot elérése, fájdalomcsillapítás.)
Rehabilitációban.



A zeneterápia formái:

  • Csoportos / Egyéni
  • Receptív / Aktív / Komplex

Receptív zeneterápia: célzott zenehallgatás (a hallgatott anyag lehet felvétel v. képzett zeneterapeuta improvizációja), majd a zene által mozgósított érzelmek, élmények, gondolatok megbeszélése. Mindenkire másként hat a zene, sőt ugyanazon személy ugyanarra a zenére adott válaszai is különböznek a lelkiállapot, az életkor és egyéb tényezők függvényében.

Aktív zeneterápia: különféle eszközökkel vagy hangszerekkel (többnyire Orff instrumentumokkal), illetve saját (test)hanggal való játék, kommunikálás, improvizáció, amiben a terapeuta és a kliens(ek) egyaránt részt vesznek. Zenei előképzettségre nincs szükség. Az eközben szerzett tapasztalatok, maga a katartikus-korrektív interperszonális kapcsolat, és valódi átélés esetén a katartikus (esetleg esztétikus) élmények, illetve azok résztvevőktől függő megbeszélése és adja a terápiás lehetőséget.

Komplex zeneterápia: aktív v. passzív zeneterápia improvizált mozgással vagy bármilyen művészeti tevékenységgel kombinálva (pl. történet- v. versírás, festés, rajzolás, agyag-mintázás, mozaikkészítés, stb.). A technikai repertoár széles, a választás függ a terápiás céltól, az „itt és most” helyzettől, a terapeuta művészeti technikákban való jártasságától és szakmai kompetenciájától. A jelenlévők a megéltekről - lehetőség szerint - szóban is megnyilvánulnak.



Zeneterápia és zenepedagógia


"A terapeuták és a nevelők ugyanazokat az eszközöket, elemeket használják különböző céllal. (...) A zene a zeneterápián belül egy eszköz, a zenei nevelésen belül pedig cél (...), míg az egyik egy folyamat, a másik egy produktum felé orientálódik. (...) A terapeuta munkája leginkább a szolgálat, a kísérés, a közvetítés, - nem pedig a kontroll, vagy instrukcióadás"
(Missura 1996. in: Zeneterápiás előadások 3- kézirat).

Nevelés, oktatás jellemzői: időben hosszú folyamat, kötelező részvétellel, teljesítményt értékel, teljesítmény centrikus, elsősorban csoportos formában zajlik, elsősorban információ elsajátítása a cél.

Terápia jellemzői: időben rövidebb folyamat, a részvétel önkéntes, nem teljesítményre megy, nem kritizál, csak szakmailag minősít, a terápia folyamata a fontos- nem valamiféle elérendő teljesítmény, egyénre és csoportra koncentrál, önkifejezés és önismeret a cél.
(Telek Lilla: Zeneterápia a gyógypedagógiában)


A terápiában maga a formálódás a cél, - Orff szavaival élve: "az út a cél!"
(Urbánné Varga Katalin: A Muzsikának oly nagy ereje vagyon)




A zeneterápia története


A zeneterápia gyökerei a távoli múltba nyúlnak vissza: sámánok gyógyításhoz, a Bibliában Dávid Saul fájdalmainak enyhítéséhez, később katonák lelkesítéséhez használták, mígnem civilizációnk fejlődésével párhuzamosan egyre inkább kikopott a hétköznapokból.

Az első publikáció ebben a témában 1789-ben jelent meg a Columbian Magazinban. Az anonim szerző ebben a zene lélekre gyakorolt erős hatását emeli ki, ezért tartja hatékony terápiás eszköznek. A XIX. század aztán egyre több cikk és publikáció jelent meg a zene használatáról testi és lelki betegségek gyógyításával kapcsolatosan

Az I. és a II. világháború után a harcmezőről visszatérő katonák tömeges gondozásában nagy szerepe lett a zene terápiás hatásának, ennek köszönhető leginkább, hogy a zeneterápia tudományos megalapozottságú gyógyító módszerként is elkezdett kibontakozni.

1941-ben alakult meg a National Foundation for Music Therapy, 1950-ben pedig a National Association for Music Therapy, amely még napjainkban is működik. A szakma egyre szervezettebben műdött: képzési programokat, követelményrendszert dolgoztak ki, folyóiratokat jelentettek meg. 1971 óta létezik az American Association fo Music Therapy nevű társaság.

Európában a mélylélektan és a művészet szoros kapcsolatban állt egymással: a kor művészei érdeklődtek az analitikus gondolkodás iránt, a terapeuták pedig felfedezték a kreatív-expresszív módszerekben rejlő terápiás lehetőségeket.

Angliában a XX. század első felében leginkább fogyatékos gyerekeket és felnőtteket kezeltek zenével, illetve a háborúból visszatért veteránok rehabilitációjához használták.Genfben beteg gyermekeknek szerveztek ritmustanfolyamot, Barcelonában 1918 és 1926 között Llongieras tartott tanfolyamot vak gyermekeknek.
A világ első Zeneterápiás Intézetét 1942-ben a svéd orvos, Alex Pontvik alapította meg, Stockholmban. Jost, Verdaux,és Frances 1954-ben zeneterápiás kutatásokat folytatott. Alvin 1958-ban megalapította a ma is működő Nagy-Britannia Zeneterápiás Társaságot, aminek köszönhetően Angliában rövid időn belül megindult a szervezett zeneterapeuta-képzés és a szakmai folyóirat kiadás.
Alfred Scmölz 1959-ban indította el az első képzést Bécsben. Ebben az időben vezette be a zeneterápiát Christoph Schwabe a lipcsei Neurológiai és Pszichiátriai Klinikán, majd 1968-ban képzést is szervezett.
1974-ben tartották Párizsban az I. Zeneterápiás Világkongresszust. Mostanra Európa és Észak-Amerika mellett az összes földrészen működnek zeneterápiás szervezetek, folynak képzések és használják a zeneterápiát, mint gyógyító módszert.
 
mĂĄrcius
 
H
K
SZ
CS
P
SZ
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
©TĂĄtikazene 2017 Minden jog fenntartva.
www.tatikazene.hu